Kölcsönkérés Karinthy nyelvén

Aki csak valamennyire is ismerte Karinthy Frigyest, mind a pénzhajszát emlegeti vele kapcsolatban. Az író-költő saját bevallása szerint is egyik napról a másikra élt. Rengeteg pénz folyt be hozzá, ami százféle csatornán keresztül perceken belül elfolyt. Humorát is bevetve habozás nélkül kért onnan, ahol tudta, hogy sok van. Ennek példájául olvasható az alább közzétett levél, melyet Hatvany Lajoshoz írt.

Lacikám,

személyesen és élőszóval nem tudnám kinyögni, az ember a végén mégiscsak a tollát kényszeríti olyan disznóságra, ami a torkának derogál. Köztünk maradjon, ne szólj senkinek, még nekem se: ha ma délután négyig nincs ötszáz pengőm, a legrémesebb bajok vannak a lakással, a gyerekkel és velem. Következő lehetséges, ha hinnél nekem, miután Istenben és hazában már úgyse tudsz hinni, hinni pedig kell valakiben. A Büchler még múltkor kijelentette, hogy ad nekem akár ezret is (de csak ötszáz kell most), ha Te aláírod, rögtön ad, azt mondta, hat hónapra. Nézzed Lacikám, ez mindenképpen egy üzlet számodra. Ha én ezt az ötszázat nem fizetem vissza (mint ahogy bizony Isten visszafizetem) a Büchlernek, akkor ismerve az emberi lelket, én úgyis úgy megharagudnék Rád, hogy nem tudnék veled szóba állni többé. Ami viszont csak nyereség lenne számodra, mert olyan emberrel, mint amilyen én lennék ez esetben, leghasznosabb dolog nem érintkezni. Viszont Berlinből rendszeres pénzek néznek ki jövő hónaptól kezdve, tehát erre nincs kilátásod. Lacikám, ne haragudj. Úgy utálok mindenkit, képtelen volnék máshoz fordulni, még ha lehetne is, de nem is lehet. Fogadd el a koldusnak ezt a furcsa ajándékát, hogy attól kér, aki neki rokonszenves. Egyébként mit szólsz? Nem hozzám, a dolgokhoz. Mi? Hm?

Szeretettel ölel: Karinthy Frigyes

[In.: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról. Noran Kiadó, Budapest 2004.]

Házasságkötés irodalmár módra

Gelléri Andor Endre írói tehetségét többek között az akkor már elismert Füst Milán is pártolta. Közvetlen, tiszteletteljes kapcsolatukat tükrözi, hogy Gelléri az alább közölt levél formájában hívta meg Füstöt a házasságkötése napjára.

Drága Milán Úr!

tehát hogy is mondjam el a sok dátumot és helyet, ahol összeadnak, kihirdetnek; legjobb volna, ha úgy séta közben történne az egész, mégpedig így: találkoznánk kettesben a Judittal Önnél, s valami jó kis novellám alapján így szólna hozzánk: mivel ez a novella szép, hát ezennel házastárssá nyilvánítlak titeket, gyermekeim. Ehelyett egy elég ellenszenves fickóra van kilátás... A szavajárása hegyes, pökhendi. Ellenben a sárga utcákon, aztán, esküvő után kicsit elsétálunk, és amint mondotta, megiszunk annyi sört, hogy én csacsivá változom. Mindez Óbudán, 1937. augusztus havában, 19-én fél 11 órakor, sajnos, pontosan!!! veszi kezdetét, s ki tudja, meddig tart! A főtéren van egy anyakönyvi hivatal, a második emeleten.

Tiszta szívvel kérem, Uram, hogy asszonyával együtt tiszteljen meg minket, és jöjjön el! Igaz szeretettel híve, tisztelője

Gelléri Andor Endre

[In.: Szeretők és házastársak. Neumann Kht. Budapest, 2004.]

Mintha a te kezed vezetné a tollam

Karinthy Frigyes novelláinak és regényeinek fő témája férfi és nő kibékíthetetlen harca. Bizonyára saját élmények alapján úgy véli, hogy a férfi-nő viszonyban mindig a férfi az elnyomott, a kihasznált, a megcsúfolt. De hangja nem a nőgyűlöleté, ellenkezőleg: szinte áhítatos leborulás a női nem egésze előtt. Ez hallik ki az alább olvasható levélből is, melyet a titokzatos "G. I."-nek írt 1929-ben.

Sietek, pár percem van. De nem azért, ahogy gondolod – csend és figyelem van, mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom lemegy a Balaton mellé, én Pesten maradok. Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam, én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam – olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.

Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is. Rémes. Hm? Mi? Hogy mi lesz? Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat, fiam, az a gyanúm. Érettségi tétel leszünk. „Kérem, Schwarz, beszéljen valamit Karinthy és G… legendás ügyéről. Hát, kérem. Talán a bécsi levelekből valamit.” Hopp – vigyázni kell. Te drága. Mitől görbült le a szád? Hű vagyok.

K

[In.: Szeretők és házastársak. Neumann Kht. Budapest, 2004.]

Ennyi az egész, amire kérlek

Erdélyi János költő özvegysége után 1852-ben, Pesten ismerte meg egy birtokos leányát, Csorba Ilonát, akit hamar feleségül is kért.  Némi huzavona után, melyet főként az anyós húzódozása okozott – 1853-ban megtartották az esküvőt. Az itt közzé tett, 1867-ben kelt levél annak állít emléket, - s fest bájos korrajzot - hogy hogyan vezette háztartását az akkor már többgyermekes asszony.

Kedves Jó férjem!

Jó hangulatban írt leveled igen jól esett lelkemnek, de különben oly egyszerű és szabatosan írt leveleid végett szinte szeretném, ha többször volna alkalmad nekem levelet írni. De most már a dologra mert mint tudod nincs sok időm, igen szívesen veszem, ha némely aprólékos szükségeinket kijavíthatom. Először egy olyanforma nagyságú kávéfőző gépet mint aminő elromlott csak jót végy hogy soká tartson. Másodszor egy záros cukortartót az egyszerűbbek közöl, harmadszor egy kisded fűszertartó bádogot ha ugyan létezik olyas valami; negyedszer tizenkét vastag, közhasználatra való törülköző kendőt, de valahogy ne vékonyat pakoljon be, továbbá az én részemre tizenkét, szinte közhasználatra való zsebkendőt, nem vékonyat de tartóst, és legutóljára ezen topán után ugyanennek a készítőjétől egy pár finom, puha borjúbőr cúgos topánt de igen kérlek hogy pontosan megmérje mert most is van már olyan topánom ami nem jó. És ha lehet vedd készen, nehogy utánad küldjék. Ennyi az egész amire kérlek, oly szívesen írtál, édes Jánoskám hogy ha nem lett volna is csináltam vagy gondoltam ki volna szükséget, de azt előre is kikötöm hogy levelem úgy olvasd mintha teli volna ponttal és kommával.

A kis gyermekek alig várnak mindég kérdeznek. Ilona várja a bábut meg olyan valami kis konyha edényt amibe kis balta is van. Zoltánka festéket és valami kis fokost. Palika semmit se emleget csak téged végy neki amit jónak látsz hiszen ott még szebbet lehet venni mintha az ember itthon meghatározza, Mariskának hozz egy valami szép csörgőt, és most jut eszembe hogy Miska nem kerítette meg az ollómat tehát kérlek végy egyet helyette. Éspedig valóságos kisebbszerű szabóollót, és már most írok sok szomorúságot. Szeremley Gábort ma délelőtt temettük el, Kuhn Dánielnét pedig holnap délelőtt temetjük, már most isten veled ezerszer csókollak kis gyermekeimmel kik az én boszantóim és gyönyörűségeim, a szekér el fog indulni szombaton érted Tokajba aki pedig téged igen szívesen fog várni az senki más mint a te kedves feleséged

Ilona.

Végy magadnak egy pár nyakkendőt is.

[Szeretők és házastársak. Budapest : Neumann Kht., 2004]

Selyemruha, cipő, pántlika

Madách Imre - anyai tiltás ellenére - 1845-ben nőül vette a bihari alispán lányát, Fráter Erzsébetet. Kezdetben boldog házaséletet éltek, azonban mialatt a férj a szabadságharc leverése után Pesten raboskodott, a feleség szabados életet élt, ezért Madách - bár három gyermekük is született - 1854-ben elvált tőle. Az ezt megelőző problémás időszakot idézi az alábbi levél, mely mosolyogtató emléket állít Fráter Erzsébet könnyelmű életfelfogásának.

Édes Emikém!

Véletlenül jött ezen alkalom, most hát csak igen sietve írhatok, igen sok dolgom van, meszeltetek. Múltkor Anyád küldött száz forintot, de a cselédek számára semmit. Írtál-e? Ily állapotban meg kell bolondulnom. Édesapám hí magához, akarom tudni, ad-e Anyád annyit, hogy én megélhessek Csesztvén vagy nem, ha nem ad, akkor elmegyek hozzá. Írjál neki rögtön, én egészen el vagyok keseredve. Ha én írok, akkor borzasztókat találnék írni, mindazokért, mit én tőle meg nem érdemlettem. Itt küldök tíz pár fuszeklit, a nyári slafrokod a ferslagban van. Egy selyemruhát csináljon Mutschenbacher, más derekat, mert így már nem hordhatom. Mondd meg neki, hogy derékban szűkebbre és a mellben bővebbre csinálja. Két kalap Czirmannak és egy mantil, a két kalapból válasszon egyet és tisztítsa és pucolja fel. Ha a ritkát választja, úgy arra tegyen fehér pántlikát, ha pedig a sűrű szalmát, akkor arra tegyen sottis pántlikát. A mantilt, ha lehet, tisztítsa ki és csinálja úgy, mint most hordják, hogyha kitelik belőle. Ha készek lesznek ezek, akkor küldd ki a póstán, ha addig kész nem lesz, míg az árendásné ott mulat. Köszönöm, hogy Schrammelt kifizeted, ezzel nem akartalak terhelni, de én még eddig nem fizethettem ki. A cipőm nem nála, de a Párisi-utcában, Kőnignél van, azon az oldalon, hol Schrammel. Ha teheted, Nanettől váltsd ki a két paplanlepedőt, mert majd egészen elkoptatja. Küldenék pénzt, de maholnap nem pénzem, de még főznivalóm sem lesz. A cipőmet küldd ki, és Kőnignél rendelj egy pár bőrtopánt, vagy ha van neki készen, hogy küldjön, ad a contóra is. Bocsáss meg, hogy terhellek, majd póstán írok. Egészségesek vagyunk, csókol tisztelő

Erzsi.

A 20 pengő forintot megkaptam.

[In.: Szeretők és házastársak. Magvető Könyvkiadó 1978.]

Bolondos vágyakkal jövök hozzád

Bölöni György Ady barátjaként, harcostársaként indult kritikusi pályáján. 1902-től a Magyarország párizsi tudósítója, itt ismerkedett meg Márkus Ottiliával, akit később feleségül is vett. Alább az Ady által Itókának elnevezett írónő 1906-ban írt szerelmes sorai olvashatók:

Feketecukrom, arany Gyurikám,

az előbb, a vacsoránál, küldtem neked egy lev. lapot, amelyen írtam: szombat délután 5 óra 10 perckor érkezem a lyoni vonattal. Úgy örülök ennek, hogy még írni sem tudok. Táviratot nem küldök, mert úgyis biztosan hamarosan hozzád érkeznek leveleim.

Nagyon szép vagyok, és bőrömbe se férek az örömtől: már útban vagyok feléd! Ide hajón jöttünk, pompás, szép út volt. Itt egy pár fénykép a kirándulásainkról! Látod, milyen Vigyorka lettem! Kövér és piros vagyok, ha meglátsz, tudom, kacagni fogsz te is – csak vigyázz ám, mert nagyon bolondos vágyakkal jövök hozzád, és rossz leszek nagyon, nagyon.

Édes, arany Gyurikám! Nem bírok már magammal! Milliószor ölellek csókollak, és mindenféle csacsiságot súgok a füledbe

Itókád

[Magyar Elektronikus Könyvtár]

Vagy enyém leszel, vagy meghalunk

Krúdy Gyula - annak ellenére, hogy megnősül (felesége Spiegler Bella) - és megszületik első gyermeke, tovább folytatja szabados életvitelét, kártyázik, párbajozik, italozik, szenvedélyévé válik a lóverseny és természetesen a szebbik nem hódítása. A világháború alatt teljesen visszavonul, kiábrándul az életből, elválik feleségétől, hogy elvehesse új szerelmét, Várady Zsuzsát. Az új nász azonban még várat magára:

Kedves kis menyasszonyom,

már két nap múlott el ama emlékezetes dátum óta, amely mindkettőnk sorsának legfontosabb napja lett. Ez a nap adott vissza az életnek, ettől a furcsa, szinte végzetesen gyötrelmes és boldogtalan és paradicsomian szép naptól kezdődnek azok az események, amelyek miatt ismét érdemes élnem. Ezt a levelemet Gyula papa juttatja kezeidhez. Ma délelőtt beszéltem vele, s megengedte, hogy ezt a levelet neked megírjam. Kedves Zsuzsikám, nem olyan könnyű a dolgunk, mint eleinte hittem, de a győzelem bizonyos. Ebben nem szabad kételkednünk egy másodpercig sem.

Gyula tegnap este megérkezésemkor súlyosan megsértett, nem fogadta a köszönésem, hátat fordított. Álmatlanul eltöltött éjszaka. Arra gondolok, hogy bár lenne neked annyi energiád, mint nekem, mert én már egy percig sem hiszem, hogy másként végződhessék az ismeretségünk, mint házassággal. Bocsáss meg! Folytatom. Megzavartak, de most már ismét a tiéd vagyok. Milyen csodálatos ez, hogy néha mint hallom a hangodat! Gyulám! – mondtad a vasúton, mintha nagyon messziről jönne a hang! Talán mondtad is magadban, amíg én Pest felé utaztam. És éjjel is és most nappal is hallak, Te drága mennyországom. Sietni kell, dél felé jár az idő.

Gyula papával nagyon sokáig beszéltem. Elmondtam neki, hogy ezért választottam az ügyet így, mert nem akarlak elcsábítani. Azt akarom, hogy ártatlan maradjál nekem, már pedig, ha sokáig együtt vagyunk, bizonyosan kitört volna a baj. Ő sírt, kétségbe volt esve, de végül kijelentette, hogy tudomásul veszi… Senkinek sem szabad tudnia a dologról. Három hónapig, amíg a válópör lefolyik, nem szabad egymást látnunk, sem leveleznünk.

Drága Zsuzsikám, ez a levélrész folytatása az előbbinek. Folytonos telefonozás, tárgyalás. Te Pestre jössz. Innen Judendorfba mégy a legjobb barátnőddel. Négy hétig maradsz ott. Az ügyvédem, dr. Polónyi Dezső ezalatt lefolytatja a válópört. Gyula papának az a kikötése, hogy költözzem el a Royalból. Majd megtudod, hová lettem. Valószínűleg beszélek veled, mielőtt elutazol. Légy teljesen nyugodt!

Jobban szeretlek, mint valaha! Vagy enyém leszel, vagy meghalunk.

Csókol, ölel, örökre a tied

Gyula.

Lázár M. lépett közbe. A válópör biztosan sikerül. Légy erős. Olyan erős, mint én.

A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc az 1920-as évek elején ismerkedett meg Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel; a fiatalasszony a költő feleségének munkatársa és barátnője volt, és kettőjük bizalmas viszonya, közelsége alapozta meg hármójuk végzetes, súlyos érzelmekkel átszőtt kapcsolatát. Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet szerelme valamikor 1923-24 között indult - és csak az asszony tragikus halálával fejeződött be, amikor 25 évnyi bűnös viszony után Korzáti Erzsébet önkezével vetett véget életének. Szabó Lőrinc alábbi, megtört hangú levele ezt az időszakot idézi fel.

Kedves [Hüvös] Magda és Gyula!

   Valahonnan biztosan tudjátok már a dolgot. Bandiéktól írok. Sokszor beszéltünk róla, hogy meg kell írni; de Bandinak nem volt lelki ereje hozzá. A címeteket – címüket – én kerestem elő, már régen. Ma, talán minden különösebb, új ok nélkül, nagyon rosszul éreztem magamat, s feljöttem ide a hegyre, magam sem tudom, miért. Jólesik itt lennem. A falon Erzsike képe, olaj; tavaly decemberből. Itt minden rá emlékeztet; s itt vannak a fiatalok, itt a két unoka. Az egyik szobát, az emeletit szinte csak az ő bútorai töltik be. De még mindig nem mondtam meg, hogy mi történt. Erzsike most február közepén idegösszeroppanást kapott, és 12-én, egy vasárnapra virradó éjszakán, öngyilkos lett, meghalt. Előzetesen legalább két hónapon át készült titokban a tettére. A végzetes napokban sorra eltávolított mindenkit a környezetéből, Máday dr.-t, engem, Bandit, a személyzetet. Reggel a konyhában találták, matrácokon, kinyújtózva; luminállal kábíthatta el magát, s a gáz végzett vele. Amióta ismerem, sokszor – vagy mondjuk: többször – sikerült kikerülni, átlépnie ugyanezt a szakadékot. Most nem. Mindezt de nagyon sokat átbeszéltük azóta, de sokszor elsírtam! Érzéseimről nem akarok most és így beszélni, postán. Borzasztó volt, ma is az. A Farkasréten temettük, 16-án, csütörtökön. A boncolást mellőzték. Már szép sírja van, terméskövekből építve; virágok, kereszt; két kis rózsafa a fejnél. Sokat vagyok kint nála. Megírom azt is, hogy otthon, nálam, nagyon megrendülten fogadták a hírt; feleségemmel sokat beszélünk róla, Erzsikéről, azazhogy Bözsiről (ő még így ismerte), s úgy látom, Klára most már egészen másképp nézi ezt a 25 éves szerelmet, mint eddig: teljesen alkalmazkodni igyekszik hozzám ebben az ügyben. Örülök neki. Isten ments, hogy újabb tragédia történjen! Erzsikéről azóta sokat írtam, azt hiszem, legszebb dolgait az életemnek; egyszer majd csak tér nyílik effajta individuális témáknak is. Sokat dolgozom, persze csak fordításokat, egy 550 darabból összeállított ilyen könyvem most jelent meg; ami saját mű, az privát tevékenység csupán. Lehet, hogy az idén is sikerül nyaralnom, barátoknál, a Balatonon, Somogyban stb. Ha adódik valami, kérem, írjanak – írjatok – akár közvetlenül (II. Volkmann u. 8.), akár Bandiékon át. Nagy hálával, szeretettel gondolok barátságotokra. Kezét csókolom, Magda! Minden jót, Gyuszi! Ölel igaz híved:

Lőrinc

[http://irodalmiakademia.hu]

Festőbarátság a sírig

Paál László, a tájfestészet sajátos képviselője egyre inkább elismertté vált az 1870-es években, magánélete ugyanekkor romokba dőlt. Egymást követő években veszítette el édesanyját, majd édesapját. Az anyagi gondokkal is küzdő festő egészsége megroppant, tüdőbetegsége mellett egy 1877-ben történt házi baleset során agysérülést szenvedett. Szanatóriumban helyezték el, de állapota folyamatosan romlott, s tragikusan korán, harminchároméves korában elhunyt. Alább barátja, és életének tanúja: Munkácsy Mihály levele olvasható, melyet Paál nővéréhez, Bertához címzett 1878 tavaszán.

Tisztelt asszonyom,

ma vett becses soraira sietek válaszolni annyira is inkább, mert tudom, hogy mily régóta vár kedves fivéréről venni tudósítást, melyet ő személyesen - fájdalom - nem tud adni. Határozottan nyilatkozni az ő állapotáról e percben alig vagyok képes, nem merném sok reményekkel kecsegtetni sem pedig megvonni minden reményt. Megkísérlem tehát állapotát úgy ahogy van leírni, s ezt azon fájdalomtól és őszinte részvéttől áthatva teszem melyet bennem szegény jó barátom szomorú állapota ébreszt. A doctorok véleménye szerint szegény Laci agyvelőgyuladásban szenved. S őszintén szólva én aki mindég szem előtt tartottam őt, már régóta vettem észre kedélyváltozást benne, hogy az a sok gond és anyagi viszonyainak igen szigorú állapotából eredt, de különösen a múlt nyáron át folytatott levelezés alkalmával néha meg voltam lepetve, olvashatatlan és érthetetlen leveleitől, - de ezt annak tulajdonítottam, hogy talán sietve írt, de amikor az ősszel ismét visszatért Párisba, találkoztunk, komoly aggodalmat kezdett bennem ébreszteni állapota, noha ő semmiről sem panaszkodott kivéve koronkénti szédüléseit, amelyek alatt kezdett nehezen beszélni. Most azonban a baj annyira fejlődött, hogy az utóbbi időben gyakran teljesen elvesztette beszélőképességét s átaljában alig képes egy mondatot teljes össze függésben ki mondani.

   Képzelheti tisztelt asszonyom mily szörnyű aggasztó és szomorúan hat rám is jó barátomat, kivel oly rég úgyszólván együtt élek, ily álapotban látni. Az utóbbi időben egy darabig nálam volt, de a doctor tanácsára most kiment egy Páris mellett lévő gyógyintézetbe ahol főképp levegő kúrát vesz. Mert más gyógymód nem létezik számára mint nyugalom és gondtalan élet menten minden agodalmaktól. Neki azonban nincs tudata helyzetéről, s azt hiszem igen jó hatással lenne rá, ha kegyetektől valami jó hírt venne, mert nagyon sokat töprenkedik afelett, hogy az utolsó 150 fr-tot, melyet fivére kért volt, el nem küldhette... Képzelem mennyire lesujtólag fognak hatni soraim kegyedre, de ne veszítsük el bizodalmunkat s reményeljük hogy Isten segedelmével minden veszély el fog hárulni, hanem arra előkészítem, hogy a betegség hosszú ideig fog tartani. De ne tessék aggódni ellátása felett, amit mi néhány jó barátai tőlünk kitelhetőleg viselni fogunk. Tán szükségtelen mondanom, hogy mennyire meghat engem is e szomorú helyzet, mely megfoszt egy bizonytalan időre legjobb barátomtól. Nem fogok késni koronként értesíteni kegyeteket Lacink állapotáról, s szívemből óhajtom, hogy mielőbb jobb hírt mondhassak. Addig is maradtam őszinte tisztelettel

Munkácsy Mihály, Paris

[Farkas Zoltán: Paál László 1846-1879. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954.]

Életem irányát kormányozni

Katona József csalódott szerelmében, a híres színésznőben, Széppataky Rózában, a későbbi Dérynében. Erről a csalódásról szól a Bánk bán szerzőjének az alábbi, 1813-ban kelt levele.

   Holnap jókor reggel haza kell utaznom. Én magát véghetetlen szeretettel szeretem, s lelkemben hordom képét, mióta legelőször színpadon megláttam játszani. Ezen szende képet fogom titkon keblembe zárva hordani véglehelletemig. Ha meghallgat, s hajlandó hozzám: - egy darabka rózsaszín szalagot; ha meg nem hallgat - egy darabka fekete szalagot zárjon a felelethez. E két szín fogja életem irányát kormányozni. Ha rózsaszín lesz a jel: fél év múlva visszatérek Pestre, s akkor bővebben fogok nyilatkozni. Ha fekete lesz: akkor szívem örökre gyászolni fog.

 K. J.

 [Magyar szerelmes levelek 1528-1944. Gondolat Kiadó, Budapest 1976.]

Drága, szent, becsületes szív

Egy korábban idézett levélben már olvashattunk Móricz Zsigmond túlfűtött érzelmeiről, melyeket Simonyi Mária iránt táplált. Az alábbi levélben az író életének és gondolatvilágának olyan részleteit ismerhetjük meg, amelyekről nem szólnak a szűkszavú életrajzok, sem a tankönyvek. Az írás 1926. június 26-án kelt, három napra rá Móricz másodszor is megházasodott.

Kedves szeretett Máriám!

   Ma, amikor három nap választ el attól a szerencsétől és boldogságtól, hogy Maga a feleségemmé legyen, engedje meg, hogy fölvilágosítsam, egyben kötelező kijelentéseket tegyek az én életem anyagi lehetőségei felől.

Sohasem kecsegtettem olyanfajta ígéretekkel, hogy anyagi javakkal bővelkednék. Egy író, pláne magyar író szegénységi fogadalmat tett a Sors előtt, mikor erre a pályára adta magát, s ha csak odáig is el tud jutni, hogy magát s övéit tisztességesen eltartja, már boldognak és szerencsésnek kell tekintenie magát.

Én, mikor először megházasodtam, s boldogult feleségemet, Holics Jankát feleségül vettem, oly tökéletesen vagyontalan voltam, hogy amint az esküvőről Budapestre megérkeztünk, másnap húsz krajcáros kiadásra nem lévén pénzem, a feleségem húszkoronányi nászajándékából kellett szégyenszemre kérnem. Isten azonban minden pénznél és vagyonnál becsesebb ajándékkal ajándékozta meg az életünket: én húszéves házasságom alatt egyenlő szorgalommal dolgoztam s ő nem lankadó komolysággal takarékoskodott…

   Mikor a Végzet csodálatosképpen úgy rendelkezett, hogy szívem elveszítette a régi iránytűt, s újat talált: szegény feleségem a maga számára levonta a konzekvenciát, s engem otthagyott egy olyan dilemmában, amelyből csak egészséges vérem s a bennem levő roppant munkakedv, s talán gyermekeim iránt érzett kötelességtudat mentett ki…

Kedves Máriám, ez Maga előtt nem újság, én ezt már elmondtam egy alkalommal, s megkérdeztem Magát, hajlandó-e egy kezdő ember felesége lenni… Nem tudom eléggé kifejezni azt a hálát és boldogságot, hogy Maga oly korrekt, oly nemes magatartásával ebben a mi szerelmi harcunkban mindig fenntartotta bennem a lélek értékében való hitemet, s mindig egy drága, szent, becsületes szívnek komolyságával s erejével állott mellém… Én ezennel kijelentem, hogy nem azért házasodom, hogy gyermekeimnek anyát keressek, hanem azért, mert engem magamat véghetetlen szerelem fűz Magához…

És most hadd jelentsem ki, hogy szeretem, nagyon szeretem magát, s kérem, maga is tartsa meg hozzám való jóságát, s ha szabad így mondanom: szerelmét. Csókolja:

Móricz Zsigmond

[Móricz Lili: Kedves Mária! Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriához. Magvető Budapest, 1979.]

Író - lélekkel, melegséggel, őszinteséggel

Kedves Magda!

Születésnapi köszöntőnek szánom ezeket a sorokat, bár őszintén szólva nem tudom, hogyan is viszonyul Ön a születésnapokhoz (leszámítva azt, hogy már írt ilyen címmel regényt). Ön nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a jelent, az adott pillanatot mindig magától értetődően vette tudomásul, mert "most ez van, s ahogy jött, el is múlik." Az örök jelen idejűség, az emberi viszonyok, belső történések, finom lelki folyamatok kortalansága az, ami az Ön művészetét évtizedek óta különlegessé teszi. Talán egyszerű lenne most megköszönnöm Önnek, hogy a magyar irodalom hírnevét újabb és újabb kiváló regényekkel, negyvenkét nyelven öregbíti a nagyvilágban. Könnyű lenne annyit mondani: a magyar kultúra elkötelezettjei nevében köszönöm a Régimódi történetet, a Freskót, Tündér Lalát és Abigélt.

Én most mégis inkább azért vagyok hálás Önnek, hogy ma is minden leírt sora mágnesként vonzza az olvasókat, a mai fiatalok is úgy kapkodják szét a Für Elise-t vagy az Ajtót, mint hajdanán anyáik és apáik Az Őzet vagy a Danaidát. Nagy dolog, ha egy író lélekkel, melegséggel és őszinteséggel tölti meg mondanivalóját és mindezzel a nagyközönséget is képes a bűvkörébe vonni. Bár ma az Ön születésnapját ünnepeljük, és Önnek járna ajándék, mégis Ön az, aki újra is újra megajándékoz bennünket: az igaz mesék csodájával. Alkotó munkájához további sikereket, személyes életében harmóniát és jó egészséget kívánok! Baráti üdvözlettel,

Hiller István

[http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1437&ctag=articlelist&iid=1&articleID=227909]

Jobban szerettem volna, ha sose mentek el

A huszadik századi magyar irodalom kimagasló személyisége, Németh László terjedelmes levelezést hagyott hátra, mely szerves része az életművének. Levélpapírra vetett soraiban ugyanazon kérdéseket érinti félreérthetetlen, szókimondó megfogalmazásban, mint irodalmi alkotásaiban. Az alább közölt személyesebb hangvételű levelet Kanadában élő várandós lányának küldte 1957-ben, a balatoni Sajkodról.

Kedves Magdikám!

   Ma két levél is érkezett tőled; az egyiknek az útja Welland-Tihany közti rekordot döntött... Annyira fáj, hogy belehajtod magad egy beteges, egészségtelen, csak-haza-gondolásba; érdeklődésed köre nemhogy tágulna, de egészen összeszorul.  Én azonban abban bízom, hogy ez az állapot a szüléssel - ha nem is múlik el, de sokat enyhül. Ilyenkor minden asszony céltalannak, tehernek érzi az életét, s a rokonok, a szülői jó szó hiánya jobban fáj, mint amikor már a szervezete sem kívánja a becézést annyira... Azért hát azt ajánlom, tegyük el ( s tedd el te is, amennyire bírod) helyzeted átgondolását akkorra, amikor a szülésen túl leszel, s összpontosítsd minden figyelmedet arra, hogy derült gondolatokkal vedd körül s friss testtel segítsd világra a belőled érkező jövevényt. Én természetesen sokkal jobban szerettem volna, ha sose mentek el... s még azt is vállaltam volna, hogy az elmenetelről csak téged lebeszéljelek. De ha már benne vagy, nehéz, s nem is szabad bármit is  mondanunk: elsenyvedni ott épp oly esztelenség volna, mint  múló szeszélyből az élet első komoly próbájában gyengének bizonyulni.

  Március 31-én lejárt az amnesztia - de nem kétséges, hogy  még jóideig biztosítani tudjuk a visszatérést; neked biztosan, s talán Lacinak is. De hát gyereked van, szereted a férjed: hangulatok miatt nem lehet egy családot szétdúlni... Megértem, hogy a nehéz anyagi helyzet, a sok baj is aggaszt, te sem bírod, mint én, az adósságokat. Csak most tudtam meg, hogy Bécsben már milyen horribilis kölcsönöket vettetek fel, bizony még itt is elakadt tőle a lélekzetem. De hagyjatok abba minden fölös ide szóló  gavallérkodást, törődjetek azzal, hogy ott kicsit levegőhöz jussatok s mindjárt javul a közérzet is... Igen, ez nem az a könnyű-hercegnői élet, amiben itthon volt anyátok mellett, egy ország szeretetében a részetek; de ez épp a próba, megmutatni, hogy az ember egyedül a semmiből is  viszi valamire. Sokszor csókol Lacival együtt:

Apú